A történet mai, magyar fiatal művészekről szól, akik első közös filmjüket akarják leforgatni Boris Vian (a francia avantgárd művészet különös, sokoldalú tehetsége, írója, jazz-muzsikusa, zeneszerzője és festője, a művészeti élet közismert "fenegyereke") stílusában.

A formabontás, a kísérlet és az eredeti mű iránti mélységes hódolat jegyében szándékunk szerint ez az előadás Puccini Bohémélet című, népszerű operájának különleges változata lesz.

Zsoldos Béla rockosított hangszerelésében megtartja a nagyszerű virtuozitással komponált zene dallamvilágát; a történet pedig úgy tér el az eredeti műtől, hogy megőrzi annak szellemiségét.

A film (mint "formai elem") és a mai szleng (mint folyamatosan változó-átalakuló nyelvünk megkerülhetetlen jelensége) használata napjaink aktuális problémáira világít rá. Müller Péter Sziámi magyar szövegét felhasználva a librettót az előadás rendezője, KERO® és Anger Ferenc írták.

A Művészet tüzesen csapongó birodalmában egymással izgatottan kergetőző ifjak lelkesedése szembesülni kényszerül a mindennapok rideg Valóságával. A két világ témája azonos, de ami az egyik oldalon a művészi önmegvalósítás örökké hálás motívuma, az a másikon az elmúlás könyörtelenül megváltoztathatatlan ténye. A filmesek végül egy valódi halált rögzítenek kamerákkal.

A darab és az előadás egyaránt a Valóság és a Művészet (a film) ütközésének kegyetlen pillanatait ábrázolva, a két "világ" összefüggéseit, és az egymást kölcsönösen meghatározó- befolyásoló (látható és láthatatlan) folyamatait kutatja.

Közreműködnek a Pesti Broadway Stúdió növendékei.