Koreográfus.

Az ecuadori Guayaquilben született a Las Peñas nevű művész-negyedben, amely a város régi központja volt. 13 évesen egész életét megváltoztatta, amikor ellátogatott a legendás Anna Pavlova előadására a limai Városi Színházban. A művésznő olyan nagy hatással volt rá, hogy attól a naptól fogva eltökélt szándéka volt, hogy táncos lesz. 1919-ben Angliába utazott, és beiratkozott a Doveri Főiskolára, majd Léonide Massine-nál tanult, és munkakapcsolatba került Marie Rambert és Ninette de Valois balett-társulatával is. Mivel későn kezdett táncolni, és fizikuma is törékeny volt, nagy nehézségekbe ütközött, hogy tervét megvalósítsa. Rambert azonban felfedezte Ashton koreográfusi tehetségét, és lehetőséget adott számára, hogy elkészítse első balettjét. Az 1926-os A divat tragédiája című művével indult koreográfusi karrierje. A Ballet Rambert-nél kezdett dolgozni. A Vic-Wells Balettel (amelyet később Sadlers Wells Balettnek, azután pedig Királyi Balettnek neveztek át) vált híressé, ahol az 1930-as években állandó koreográfus lett. Ebben az évtizedben alkotta meg a ma is repertoáron lévő műveket, mint például a Les Patineurs, Les Rendezvous és A Wedding Bouque (Esküvői csokor). A második világháború hatására Ashton néhány komorabb témájú munkát is készített, például a Dante Szonátát, a háború után pedig a cselekmény nélküli balett felé fordult a figyelme olyan műveiben, mint a Symphonic Variations és a Scenes de ballet. A háború végén készítette el első nagyszabású, három felvonásos balettjét, a Hamupipőkét. Ezt követte a Henze zenéjére készült Sylvia (1952) és Ondine (1958), melyeket Margot Fonteynnek koreografált. Míg az Ondine Fonteyn számára nyújtott nagy lehetőséget, a Marguerite and Armand című mű (Dumas Kaméliás hölgye alapján) Fonteyn és Rudof Nureyev tökéletes összjátékát mutatta be. Különösen sikeres lett A rosszul őrzött lány átdolgozása. Ashton 1963 és 1970 között a Királyi Balett vezetője volt. Õ kezdte el Antony Tudor új műveit előadni a társulattal, és neki köszönhető, hogy megmaradt számos Bronislava Nijinska-balett, mert a koreográfusnő színpadra állíthatta a Les Noces és Les Biches című műveit. Ashton vezetői működésének jelentős eseménye volt George Balanchine két fontos művének felújítása. A baletten kívül is termékeny karriert élvezhetett: koreográfiákat készített filmek, revük és musicalek számára. Az opera területén is megfordult, 1953-ban Kathleen Ferrier-t rendezte Gluck Orfeuszába, a Covent Gardenben.

Munkáiból:
A rosszul őrzött lány / Magyar Állami Operaház - Koreográfia
F.Hérold-F.Ashton: A rosszul őrzött lány / Magyar Állami Operaház - Koreográfia